182 000 000 000 000 forint – ennyi étel megy pocsékba évente. A pazarlás állandó problémát népbetegség a fejlett világban, valamit pedig tenni kellene.
Sokkoló adattal indítunk. A globális élelmiszer-termelés harmada vész kárba minden évben, ebben benne van az áruházak, a vendéglátó-ipari egységek, de a hétköznapi háztartások fogyasztása is. Ez összeg szintjén évi 750 milliárd dollárt jelent. Ez forintban elképesztő összeg, 182 ezer milliárd forint, vagy másképp 182 billió forint. Olaszország GDP-jének a fele. Az anyagi kár mellett az sem elhanyagolható, hogy az elpazarolt élelmiszerből szükségszerűen hulladék válik, ami további környezeti károkat okoz – derül ki az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) kiábrándító elemzéséből.
Narancsos kuka – Fotó: FAO
A hulladékszaporítás hozzájárul az üvegházhatás kialakulásához, melyből következik a klímaváltozás állandó problémája; a vízhiányban, az erdők és az élővilág pusztításában is szerepe van, az élelmiszer-pazarlás társadalmi vonatkozásairól már nem is beszélve. Gondoljunk csak a növényvédő szerek használatára és annak hatására az emberi egészségre, vagy arra, hogy a természeti erőforrások egyre csak apadnak.
Az előbb említett költségek és károk csak azok voltak, amelyeket ki tudunk számolni. Az élelmiszer pazarlásának további negatív hozadékai is vannak, melyeket nem lehet számszerűsíteni. Képzeljük csak el, hogy megpróbáljuk kiszámolni az értékét annak, hogy mennyi vízi élőhely és az abban élő élőlény pusztul el, mennyi időt, energiát és pénzt kell fordítani a vizek megtisztítására, hogy egyre szűkül az alapanyagok kínálata, hogy többek között emiatt drágulnak az alapvető élelmiszerek.
Fontos tudni és elfogadni, hogy a gazdasági és társadalmi károk becslése mindig pontatlan, nem lehetnek információnk a pontos károk mértékéről, ami mindenképpen kétségbeejtő a fenti adatok fényében.A pazarlás ellen persze lehet tenni. A FAO szerint az újrah
asznosítás mértékének bővítése az egyik lehetséges megoldás a sok közül. Ha például az áruházak a fel nem használt élelmiszert nem hulladékként kezelik, hanem jótékonysági célokra ajánlanák fel vagy állati takarmányként hasznosítanák (ezzel azt is elérve, hogy kevesebb takarmány direkt előállítására lenne szükség). Mivel a betakarítástól az élelmiszerek a polcokra kerüléséig rengeteg a étel megy pocsékba, márpedig ez jelentősen csökkkenthető lenne megfelelő intézkedések, anyagi befektetéssel. Ha mindennapi életünk során az elsődleges célunk a fogyasztás csökkentése, a reális mértékek megtartása, mi magunk is sokat tehetünk a mértéktelen pazarlás visszaszorítása érdekében.
Az élelmiszerpazarlás az EU illetékeseinél is kiverte a biztosítékot. A hollandok és a sévdek közöes azt javasolják, hogy egyes élelmiszereknél ne legyen kötelező a minőségmegőrzési idő feltüntetése. Egyes hosszú eltarthatóságú termékek ugyanis tovább megőrzik minőségüket, és gyakran a feltüntetett minőségmegőrzési idő után is biztonsággal fogyaszthatók. Bizonyos élelmiszerek – köztük a bor, az étkezési só, a szilárd halmazállapotú cukor és egyes cukrászáruk – már most mentesülnek e szabályok alól. A cél, e tábor bővítése, és ez javítani az élelmiszer-pocsékolási mutatót.
