Csináljon magának saját akciót!
Érdemes rádobni a csomagolt gyümölcsöket, zöldségeket a mérlegre, és elhozni a legjobbat.
Egy csomó termék előre csomagolt terméknél készpénznek vesszük, hogy mennyit nyom. Mondjuk a fóliába tett félkilós brokkoli.
Első versenyző: 535 grammos brokkoli – Fotó: Mindenár.hu
Ezek azonos áron vannak, ám a tömegük mégis eltér. A legjobb választás így az, amelyik a legnehezebb. Ezt pedig pár mozdulattal megtalálhatjuk, a zöldséges, gyümölcsös részlegben mindig van mérleg.
Mi a baj a cukorhelyettesítőkkel? – Mindenár-iránytű a vásárláshoz
Xilit, aszpartám, szteviol. Rákkeltő, veszélyes, nem veszélyes, rossz ízű, vegyszer – ezek sokszor elhangzanak, ha a cukorhelyettesítőkről esik szó. A Mindenár.hu rendet tesz ezen a téren.
A Mindenár.hu cukorvásárlási iránytűjéhez számos olvasói kommentár érkezett, amelyek azt firtatták, hogy a cukor helyett milyen anyagokat érdemes használni. Az egyik olvasó például utalt arra, hogy úgy tudja, az egyik legnépszerűbb cukorhelyettesítő, a szacharin vagy az aszpartám (Nutra Sweet) rákkeltő. Ezért most a Mindenár.hu a partnerével, a független laboratóriumot működtető Wessling Hungary Kft. szakértőjével rendet tesz ezen a téren.
Egy legenda nyomában
Az édesítőszerek „rákkeltő” mivoltát nem bizonyították, az állítás a legendák körébe sorolható. Leegyszerűsítve: a hatóságok nem néznék tétlenül, hogy valóban veszélyes, adott esetben rákkeltő, vagy más betegséget előidéző anyagokat vásárolhassanak, fogyaszthassanak az emberek” – szögezte le Szigeti Tamás, a Wessling Hungary Kft. üzletfejlesztési igazgatója.
Cukor és a helyettesítője – Fotó: Mindenár.hu
Bár a legnépszerűbb cukorhelyettesítők, az aszpartám (Nutra Sweet), a szacharin, a xilit, a szteviol glikozidok (sztivia) nem veszélyesek táplálkozástudományi, élelmiszerbiztonsági szempontból, ám a szakértő akkor sem javasolja a használatukat az egészséges embereknek.
Az édesítőszerek uganis alapvetően nem képezték az emberi táplálkozás részét, és mivel kifejezetten testidegen anyagok, így nem tudjuk biztosan, hogy hosszú idő alatt mégis nem kell-e szembe néznünk előnytelen élettani hatásokkal.
Rizikó, még, ha mikro is
Az élelmiszerbiztonság területén a kockázatkezelés gyakorlatában ismert az aggályos élelmiszer-összetevők és/vagy szennyezők mikrorizikó-szintjének a fogalma. Ez egy anyag olyan koncentrációját jelenti, amelynek egy életen át történő expozíciója (felhalmozódása) hatására egymillió lakosra vetítve egy többlethalálozást okoz – ezt társadalmi megegyezés alapján fogadták el.
Fontos tudni azt is, hogy az élelmiszerekben található nem kívánatos vegyületek, mikroorganizmusok koncentrációja általában nem nulla, vagyis – főként vegyületek esetében – valamilyen csekély mennyiség benne lehet az élelmiszerekben. Abszolút biztonságos élelmiszer pedig lényegében nem létezik, hanem csak olyan, amelynek veszélye elfogadható szintű, vagyis a „mikrorizikó” szintje alatt van. (Ez a probléma a gyógyszeres terápiáknál sokkal élesebben érzékelhető, hiszen a gyógyszerek többségének lehet nem kívánt mellékhatása is.) Tehát az említett társadalmilag jóváhagyott mikrorizikó-szint sajnos kiküszöbölhetetlen azoknál az egyéneknél, akik cukorbetegek és édességet szeretnének fogyasztani.
Cukorhelyettesítők
Akkor most lássuk a cukorhelyettesítőket. Néhány kivételtől eltekintve elmondható, hogy édesítőképességük sokszorosa a közismert finomított cukornak, így nagyon kis mennyiséget tartalmaznak belőlük az élelmiszerek. Fontos: az, hogy mesterséges-e vagy természetes-e egy cukorhelyettesítő, az nem ad semmilyen információt arról, hogy egészségesebb-e az egyik a másiknál.
Extrém példát hozva: a kígyóméreg természetes anyag, ahogy egy nedves időben gombatoxinnal fertőzött gabona is, ellenben mesterségesen előállított a legtöbb antibiotikum, jó néhány vitamin, vagy éppen mesterséges technológiai folyamat eredménye a bor is. Akár egy összetett élelmiszerről, akár egyetlen molekuláról beszélünk, annak toxicitása nem függ attól, hogy mesterséges-e vagy természetes. A felmerülő aggályokat az engedélyezett cukorhelyettesítők káros hatásairól a tudományos vizsgálatok nem támasztják alá.
Egy rakás biztosíték
Az egyik legnépszerűbb cukor helyettesítő, az aszpartám (Nutra Sweet) az ember anyagcseréjének rendszerében fenil-alaninná (aminosav) alakul, amelyből nagyobb mennyiség allergiás reakciókat válthat ki arra érzékeny egyéneknél. Az aszpartám tehát ebből a szempontból lehet problémás, a neten megjelenő összeesküvés-elméletek, legendák szerint azonban nem rákkeltő, legalábbis bizonyítottan nem. Ezt egy rakás nemzetközi és magyar hatóság is igazolja. (Az OÉTI például évekkel ezelőtt publikált egy anyagot, amelyben tudományos tényeket ismerteti szempontból ír az aszpartámról.)
További biztosíték (nem csak az aszpartám, hanem a többi cukorpótló esetében is): törvényi előírás, hogy a cukorhelyettesítők alkalmazásának célja nem lehet kifogásolható minőségű nyersanyag elfedése vagy a fogyasztó megtévesztése. A szabályozás pozitív listát ír elő, azaz csak engedélyezett anyag használható fel, és a fogyasztása esetén az egészségünkre való kockázatának mértékét független toxikológiai tanulmányokkal kell igazolni.
Xilit és sztívia
Az aszpartám mellett szintén népszerű a sztívia, amely szaknyelven a szteviol glikozidok összefoglaló neve. Használata az Európai Unióban viszonylag újnak mondható, de Közép-Amerikában évszázadok óta fogyasztják, illetve fogyasztották az indiánok. E vegyületek a Stivia rebaudiana cserje levelének glikozidjai.
A xilit nem cukor, hanem cukoralkohol: a molekulában a szénlánchoz öt OH-csoport (hidroxilcsoport) kapcsolódik. Ennek glikémiás indexe nem nulla, de jóval alacsonyabb, mint a hétköznapi értelemben vett cukroké. (Előző cikkünkben említettünk, hogy a xilit az fő összetevője a nyírfacukorként árult termékeknek, amelyeknek kevés köze van a nyírfához.)
Mérték
Nos tehát, ha valaki nem cukorbeteg, akkor nyugodtan használjon bármilyen cukrot, persze csak mértékkel. Táplálkozástudományi és élelmiszerbiztonsági szempontból teljesen mindegy, hogy sima kristálycukrot vagy nádcukrot. Bár mindkettő szimpla cukor. A szakzsargon szerint 1 darab glükóz- plusz 1 darab fruktózgyűrűből álló diszacharidról van szó. A nádcukor mégis jóval drágább, részben a magas szállítási költségek miatt. Persze vannak, akiknek utóbbi jobban ízlik, azok ezt a többletet kénytelen kifizetni. (A cukorhelyettesítőkről a laboratorium.hu cikkében olvashat bővebben.)
Összességében a mértékletes cukor- vagy cukorpótló fogyasztás nem okozhat problémát, mindazonáltal érdemes kevesebb édességet enni, és eljárni sportolni.
Ha tetszett a poszt, és érdekli a bolti árak alakulása, akkor kövesse a Mindenár.hu-t a Facebookon!
Korábban pedig ezeket írtuk:
Pénzkidobás a nádcukor – Mindenár-iránytű a cukorvásárláshoz
Mi lehet kockázatos a lisztben? – Mindenár-iránytű a lisztvásárláshoz
Pénzkidobás a nádcukor – iránytű a cukorvásárláshoz
Felesleges a kristálycukornál jóval drágább nádcukrot megvenni, mert ugyanaz az anyag. A szintén méregdrága nyírfacukornak pedig kevés köze van a nyírfához, sokkal inkább a kukoricához áll közel. Cukorvásárlási iránytű a Mindenár.hu-tól.
Az alapélelmiszerek közül az egyik legtöbbet támadott termék a kristálycukor, amelyből évente fejenként közel 30 kilót fogyasztunk. Ez csökkenést jelent a korábbi évekhez képest, 2000-ben még 34 kiló cukrot ettünk fejenként egy év alatt. (A statisztikát torzítja, hogy a cukorfogyasztást a mézzel együtt méri a KSH, de a méz aránya a cukorénál jóval alacsonyabb.)
A támadásoknak van alapja, mivel a túlzott cukorfogyasztás egészségtelen. Emiatt az utóbbi időben egyre népszerűbbé váltak a hagyományos kristálycukrot helyettesítő termékek, például a nád- vagy a nyírfacukor, ám utóbbiak jóval drágábbak a sima kristálycukornál. A kilós ár ezeknél bőven ezer forint felett van, míg a kristálycukor 200 forintból megvan.
Kristálycukor vs. nádcukor
Az említett drága cukrokkal viszont akad probléma, mármint nem feltétlenül érnek annyit, mint amennyibe kerülnek.
Szigeti Tamás, a független laboratóriumot működtető Wessling Hungary üzletfejlesztési vezetője a Mindenár.hu-nak azt mondta, a nádcukor táplálkozástudományi és élelmiszerbiztonsági szempontból semmiben sem különbözik a répacukortól: mindkettő szacharóz. A szakzsargon szerint 1 darab glükóz- plusz 1 darab fruktózgyűrűből álló diszacharidról van szó. (A cukorvizsgálatok kulisszatitkairól a laboratorium.hu cikkében olvashat bővebben.)
Ha drágább, az a távoli termőterületekről való szállítási költségből adódik. Márpedig szüksèg van az importra, mivel a magyarországi cukorgyárak többsége bezárt, az egyetlen meglévő, kaposvári üzem pedig csak a magyarországi fogyasztás harmadát képes fedezni.
Nem cukor, alkohol
A másik, szintén drága termék, a nyírfacukor nem cukor, hanem cukoralkohol: xillitolnak (xillit) hívják szaknyelven. Kezdetben a nyírfa kérgéből állították elő enzimes bontással, de mivel annyi nyírfa sehol nincs, amennyiből az igényeket ki lehetne elégíteni. Ezért más megoldásra volt szükség. “Elő kellett venni a nyírfa helyett a kukorica szárát. Mára a nyírfacukor jelző lényegében nem több, mint egy, romantikus hangulatú reklámkifejezés” – fogalmazott Szigeti.
Az tény, hogy a nyírfacukornak hívott terméknek jobb a glikémiás indexe, mint a sima kristálycukornak, ez természetes, mert nem cukor, hanem egy teljesen más anyag. Szigeti hozzátette: a nádcukornak azonban ugyanaz az indexe, mint a kristálycukornak, hiszen ugyanaz az anyag.
A cukorügyben fontos megemlíteni a szintén egészségesebbnek kikiáltott barnacukrot, amelyet szintén a helyén érdemes kezelni. Semmivel sem egészségesebb, mint a kristálycukor, a színe onnan származik, hogy kevésbé tisztítják meg, így a cukorban lévő melasz nagyobb mennyiségben marad benne.
Ha tetszett a poszt, és érdekli a bolti árak alakulása, akkor kövesse a Mindenár.hu-t a Facebookon!
Korábban pedig ezeket írtuk:
Megtudjuk, mennyi vizet pumpáltak a húsokba
